A gyümölcsöző kapcsolat

Magyarországon a szilvát elsősorban ipari gyümölcsként tartjuk számon. A hazai termés zömét a feldolgozóipar használja fel, elsősorban pálinka és lekvár készül belőle, kisebb részben aszalvány és befőtt.

(Teljes újságcikk képekkel a bejegyzés végén.)

A friss fogyasztásra szánt gyümölcsöt részben helyi piacokon értékesítik, de a nagyobb élelmiszerláncok kínálatába is be tud kerülni. Igazán drámai események az utóbbi években nem borzolták a hazai szilvatermelők kedélyét, sem a telepítési kedv jelentős megugrásáról, sem pedig komolyabb selejtezési hullámról nem érkeztek hírek.

Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, ha valós adatok alapján akarunk képet al­kotni a gyümölcstermesztés alakulásá­ról. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) közöl ugyan hosszú évekre visszamenő­en adatokat gyümölcstermő területekről, de ezek a bejegyzett művelési ágra vonatkoznak, ami viszont nem fedi a tény­leges földhasználatot, és a termesztett fajokról egyáltalán nem ad információt. Ezen túlmenően a KSH néhányévente részletes felvételezést is végez (ez az úgynevezett Agrárcenzus), ami már sokkal pontosabb képet ad a tényleges ter­mőfelületről, ráadásul fajok szerinti bon­tást is tartalmaz. Sajnos ez a felmérés sem terjed ki például a termesztett faj­tákra. Erre kizárólag a gyümölcsültetvé­nyek teljes körű összeírásából szerezhe­tünk adatokat, de ez legutóbb 2017-ben történt meg, így - nagyon fontos, de még­ iscsak - pillanatképként tekinthetünk erre az adatsorra.

Ugyanakkor Magyarországon a termő­föld védelméről szóló 2007. évi CXXIX. törvény létrehozta a gyümölcsültetvény­ katasztert, amelybe minden árutermő gyümölcsültetvény létesítését be kell jelenteni, megadva a faj mellett egyebek közt a fajtákat, az alkalmazott alanyt és térállást is. Ennek megfelelően kiváló for­rás lehetne az ágazati szintű folyamatok áttekintéséhez, azonban ezt az adatbá­zist a legtöbb termelő csak az elmúlt években, különböző pályázati kötelezett­ségek miatt ismerte meg. Így az adatok feltöltése csak töredékes, ráadásul az adatbázist vezető megyei kormányhiva­talok megfelelő informatikai háttér nél­kül tartják nyilván az adatokat, így orszá­gos összesítések sem léteznek.

E nehézségek miatt az előző 25 év szilvafajta-használati trendjeiről kizárólag a Nébih Kertészeti Szaporítóanyag Fel­ügyeleti Osztálya által szisztematikusan gyűjtött faiskolai termelési adatokból tu­dunk közvetett információkhoz jutni. Természetesen ez az adatsor nem írja le pontosan azt, hogy a hazai termesztők milyen fajtákkal dolgoznak, hiszen az Eu­rópai Unióhoz csatlakozásunk óta szaba­don lehet szaporítóanyagot behozni más tagállamokból, ráadásul a hazai faiskolák sem csak a hazai piacra termelnek. Ezzel együtt ez az egyetlen hosszú távú adatso­runk, amely adatszerűen bemutatja a faj­ták népszerűségének változását.

E korlátokkal igyekszünk hiteles, ada­tokkal alátámasztott képet adni a hazai szilvatermesztés alakulásáról az ezred­fordulótól napjainkig.

HÁROM MEGYÉBEN ÖSSZPONTOSUL

A gyümölcstermő terület Magyarorszá­gon az ezredforduló óta számottevően csökkent. A gyümölcsös művelési ágú te­rületek nagyságára vonatkozó KSH-adat­ sor szerint ezen területek hazánk EU­ csatlakozása óta folyamatosan szűkül­nek. A 2004-es több mint 100 ezer hek­tárról indulva mára alig haladja meg a 80 ezer hektárt a gyümölcs művelési ágú területek nagysága. A tényleges helyzetet ennél pontosabban leíró adat a KSH által végzett időszakos Agrárcenzusból nyer­hető, ami a tényleges földhasználatot nézi, nem a művelési ágat. Ez alapján 2010-ben 77 015, míg 2023-ban 71 560 hektár gyümölcsös volt Magyarországon. A KSH tdősoros adatai alapján a szil­vaültetvények területe az általános trend­től eltérően nem csökkent olyan mérték­ben, mint az összes gyümölcsösé. A két­ezres évek eleji mintegy 6000 hektárról fokozatosan emelkedett, 2016-ban elérve a 8000 hektárt, jelenleg pedig 7000 hektár a szilvaültetvények összterülete az országban. Ez azzal is együtt járt, hogy az összes gyümölcsön belül nőtt a szilva aránya: 2005-ben alig érte el a 6%-ot, jelenleg vi­szont 8-9%. Az időszakos Agrárcenzus adatai ettől némileg eltérő képet mutatnak, a részletes adatfelvétel alapján 2023-ban a szilvaültetvények aránya 10,03% volt.

A szilva egyre inkább az észak-alföldi régióban és azon belül is Szabolcs-Szat­ már-Bereg megyében terem. Az Agrár­cenzus részletes adati alapján 2023-ban a szilvaültetvények 32,5%-a ebben a me­gyében volt, míg ez az arány 2010-ben még csak 20,4% volt. A két másik, jelen­tős termőfelülettel rendelkező megye, Pest és Bács-Kiskun szerepe csökkenőben van, mind a termőfelület százalékos ará­nyában, mind pedig annak abszolút nagy­ságában kifejezve. Szabolcs-Szatmár-Be­regben 13 év alatt a szilvaültetvények te­rülete mintegy 700 hektárral nőtt, míg Bács-Kiskunban 500, Pest megyében pe­dig 300 hektárral csökkent. Összességé­ben napjainkban ebben a három megyé­ben található a szilvaültetvények 62%-a.

Az ország 0 nagy éves ingadozást mutat, ami a KSH adatai alapján az 1. ábrán látható (az összes termés a bal oldali skálán, a szilvatermés a jobb oldali skálán). Az országos gyümölcstermésből a szil­va nagyjából 40 ezer tonnát tesz ki, azaz körülbelül 6%-ot. Az ültetvények produk­tivitása ugyanakkor rendkívül alacsony, az elmúlt években a 6 tonnát sem érte el a hektáronkénti termésátlag.

NŐTT AZ OLTVÁNYOK SZÁMA

A hazai faiskolai termelés az ezredfordu­ló után drasztikusan visszaesett, 8 millió oltványról 3 millió alá 2005-re, majd a 2015-2017 környéki átmeneti növeke­dés után folyamatosan csökkenő tenden­ciát mutat, az utóbbi években jellemzően évi 3 millió oltvány alatt maradt. A teljes termelésből a szilva mennyisége és ará­nya a 2. ábrán követhető (a kék vonal a darabszámot, a piros vonal a százalékos arányt mutatja).

Míg a gyümölcsfaiskolai termesztés csökken, azon belül a szilvaoltványok előállítása emelkedett az ezredforduló óta, maximumát 2014 környékén érte el több mint 500 ezer oltvánnyal, ami több mint duplája volt a 2000-es évek elején regisztrált 200 ezres mennyiségnek. Je­lenleg a teljes faiskolai termelésből a szil­va valamivel 400 ezer fölötti darabszám­mal van jelen, ami a teljes termelés 15%-a. Azaz a szilva jelentősége a faiskolai ter­melésben az elmúlt 5-6 évben folyamato­san nőtt. A szilvaoltványok zöme az utób­bi években certifikált oltvány.

A fajtahasználatot fajtacsoportonként vizsgáltuk, a következő kategóriákat alakítva ki: Besztercei-fajtakör, csacsaki fajták, angol-amerikai fajták (Stanley, President, Bluefre), német fajták (ré­gebbi és újabb nemesítés egyaránt), ring­lók és egyéb fajták Az egyes fajtacso­portok százalékos részesedése a 3. ábrán látható.

Összegezve, a 2000-es évek elején a hazai faiskolák termeléséből a csacsaki fajták csaknem 50%-kal részesedtek, míg a német szilvák aránya alig haladta meg a 10%-ot. Ez az arány napjainkra nagyjából megfordult, a német fajták ará­nya meghaladja a 30%-ot, míg a csa­csakiaké   20% alatt maradt.   Az an­gol-amerikai fajták aránya nagyjából sta­bil, elsősorban a Stanley-nek köszönhe­tően; amely a teljes hazai termelés körül­ belül 20%-át adja. A Besztercei- fajtakör és a ringlók csaknem teljesen kiszorultak a termesztésből, mindössze 3-4%-os a részesedésük.

A fajtahasználati trendeket nagyjából megerősítik a 2017-es ültetvény-össze­írás adatai. Ezek alapján az ültetvényfe­lület 30%-át a csacsaki fajták adták, míg a Stanley részaránya 22% volt. A német fajták közül a Topend Pius 4% körüli aránnyal szerepelt, de a német fajták fa1 iskolai termelése ezt követően futott fel, nagy valószínűséggel ma ennél a 4%-nál sokkal nagyobb arányt mutatna egy újabb ültetvény-összeírás adatsora.

VÁLTOZÓ ARÁNYOK

A korai szilva továbbra is szerepet kap a termesztésben, főként friss áruként. A hagyományos Cacanskaranának jól láthatóan évek óta stagnál a szaporítása (4. ábra). A Topfirst fajtáé viszont évről évre nő, már meg is haladta a C. ranáét. Ennek több oka is van, de elsősorban a szép kék színt kedvelik a vevők. Vannak még ennél is korábbi fajták, mint példá­ul a Juna, melynek szaporítása szintén meredeken emelkedik. Ezt a fajtát még nem ismerjük igazán azon kívül, hogy minden eddigi szilvánál korábban te­rem és jóízű.

A középkorai éréscsoportban tovább­ra is a Cacanska lepotica dominál, bár egyértelműen csökken a szaporítása év­ről évre. Valószínűleg ebben a dömping­ben nem akarnak a termelők többet tele­píteni. Ennél korábbi érésű és nagyon bőtermő, jóízű a Hanka, amelyből néhány faiskola szaporít. Ezzel a fajtával kapcso­latban is további információkra van még szükség. Valamivel későbbi a Topfive, me­lyet a pálinkakészítők egyre jobban ked­velnek. Keresik ízéért, színéért és egyre többet szaporítanak belőle a faiskolák. A Cacanska /epotica után és a Stanley előtt érik, valószínűleg ez sem hátránya.

A középérésűek közül évtizedek óta letaszíthatatlan a trónról a Stanley, ráadásul úgy tűnik, a Cacanska lepoticával szemben egyáltalán nem csökken a nép­ szerűsége (S. ábra). A környező országokban is nagyon ke­resett, ebből van oltványexportunk is. Pedig vannak komoly konkurensei is, például a Toptaste (Kulinaria), melynek szaporítása növekszik, és ízben, tárolha­tóságban megelőzi a Stanleyt, valamint hosszan fán tartható. Csökkenőben van a hagyományos Cacanska rodna, amely ki­váló ízű, de a vírus-ellenállósága nem ki­elégítő, különösen az újabb vírusrezisz­tens és toleráns fajták mellett.

A középkései csoportban jelentős az átrendeződés (6. ábra). A már említett Besztercei-típusoknak a vírus mellett az egyre sokasodó hőségnapok végleg meg­ adták a kegyelemdöfést, különösen az Alföldön. A Haroma szaporítása elmarad attól, ami indokolt lenne, bár kétségtelen, hogy a hőségnapokat ez a fajta is nehe­zen viseli. A Jojo továbbra is keresett, de két utódából is egyre többet szaporítanak. Különösen keresett és dinamikusan fejlődő a Joganta, amely méretében, ízében, szállíthatóságában és ellenállóságában egyelőre verhetetlennek tűnik.

A kései csoportban még mindig szere­pel a President, sok hibája ellenére kere­sik. Szaporításában nem várható további felfutás, mert mindkét utóda (Tophit, Presenta) jobb nála. Az Elenát igen lassan szorítja ki a Presenta, pedig ez indokolt lenne (7. ábra).

Az igen kései csoportban vannak a legnagyobb arányban szaporított fajták, a Topend Pius és a Tophit. Előbbit a legna­gyobb arányban szaporítják az újabb faj­ ták közül. Nem véletlen, hiszen ebben az időben lehet a legjobb árakat elérni, kü­lönösen, ha hűtéssel párosítják.

Elkerülhetetlennek látszik a fajtaösz­szetétel átalakulása. Ráadásul Németországból, Michael Neumüllertől (BayOZ, Bayerisches Obstzentrum) újabb fajták várhatók, melyeket még kevéssé isme­rünk, de a kezdeti eredmények nagyon biztatók.

Dr. Nádosy Ferenc, dr. Peti Erzsébet, Szarka Edit, dr. Lakatos Tamás Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, Kertészettudományi Intézet, Gyümölcstermesztési Kutatóközpont