A gyümölcsöző kapcsolat

A kivi
Pullulo faiskola - 2017-02-10 13:19

A kivivel kapcsolatban a legnépszerűbb tévhit, hogy déligyümölcs, így termesztése a mi klímánkon lehetetlen. Pedig a kivi kínai eredetű, és a hazai éghajlati viszonyok a legkevésbé sem zárják ki a termesztését, sem nagyüzemi, sem kiskerti körülmények között.

Messze Olaszország a világ legjelentősebb kivi termesztője a maga 450 000 t/év termelésével (nem rendelkezünk Kínára vonatkozó hivatalos adatokkal). Ez a mennyiség Európa kivi termelésének 70%-a, és közel 1/3-a a világ összes kivi termelésének.

Noha továbbra is az Actinidia deliciosa  Hayward a legjelentősebb kultúrfajta a már termő és az újonnan telepített ültetvényeken egyaránt, egyre több korai szüretelésű változat jelenik meg a piacon. Az Actinidia chinensis faj alá tartozó új fajták legelőnyösebb tulajdonságai a szőr nélküli héj és a sárga színű gyümölcshús. Ezek az új fajták a Hayward jellegzetesen savanykás ízéhez képest édes ízűek, amit a fogyasztók kedvezően fogadtak.

 

KLÍMA

Az Actinidia deliciosa (Hayward) jobban tűri a hideget, mint az Actinidia chinensis (szőrtelen, sárga húsú), ezért hidegebb éghajlati viszonyok között, fagynak jobban kitett területeken is termeszthető.

A betakarítási időszakban (október vége-november) az átmeneti fagyokkal sújtott területeket kerülni kell. Az A. deliciosa nyugalmi igénye magas, ezért a dél-mediterrán meleg területek nem alkalmasak a számára. Az A.chinensis igénye közepesen alacsony.

A kivi nem kedveli a szélnek kitett területeket részben a fizikai sérülés, részben pedig a nagyobb kipárolgás miatt.

 

TALAJ

A kivinek a laza szerkezetű, mély, nedves, magas szerves anyag tartalmú, jó vízellátottságú talaj kedvez. Aktív mész <3%, ideális pH érték 6-6,5 (maximum 7,5), sótartalom kevesebb, mint 2mS/cm.

Megfelelő öntözés mellett akár homokos vagy sziklás talajon is termeszthető, ahol vas klorózis nélkül biztosítható a szerves anyag utánpótlás és a műtrágyázás.

 

SZAPORÍTÁS ÉS a SZAPORÍTÓANYAG KIVÁLASZTÁSA

A kivi szaporítása történhet gyökérdugvánnyal, oltással és mikro-szaporítással.

A gyökérdugványnak három típusa van: fás (keményfa), félfás és zöld (lágyfa). A fás dugványt télen nyerik, táptalajba ültetik és fűtött üvegházban nevelik 22-24°C mellett.

A gyökerezés 50-60 napon belül várható. Az első gyökerek megjelenését követően a növényeket tálkákba ültetik és fűtetlen üvegházban tartják májusig.

A félfás dugványok párásítást igényelnek. Ezeket a dugványokat július elejétől szeptember közepéig nyerik a kevésbé erős idei növényekből (a hajtás csúcsi részét kivéve, ahol még nem indult meg az elfásodás folyamata). A dugványokat IBA-val kezelik a gyökérképződés serkentése érdekében.

A kezelést követően a növényeket ládákba rakják és táptalajba ültetik (a keverékek tartalmazhatnak agyagot, tőzeget, homokot, stb.), majd üvegházba kerülnek.

50-60 nap szükséges a gyökerezéshez, melyet követően a növényeket tálkákba ültetik és üvegházba helyezik, ahol folyamatosan csökkentik a hőmérsékletet és a páratartalmat  („edzés”). Késő tavasszal, a kora tavaszi fagyok levonulását követően a palántákat kiültetik a szabadba.

A zöld dugványok kezelése megegyezik a félfás dugványokéval, csak ezeket még korábban nyerik.

Az oltás a legelterjedtebb szaporítási módszer Új-Zélandon és Chilében. Olaszországban a D1 oltóalany megjelenését követően vált népszerűvé. A D1 viszonylag jól tűri az aktív meszet és azokon a területeken és talajon is használható, ahol a klorózis súlyos gondokat okoz.

Az alvó rüggyel történő szemzésre augusztus-szeptemberben kerül sor, és sok esetben nem hatékony. Az eljáráshoz szükség van a rügyre és a környező szövetes állományra, majd az oltáshoz egyéves dugványt vagy magonc alanyt használnak.

Ez a típusú szemzés tél végén is elvégezhető a téli kézbenoltás helyett.

Az angolnyelves párosításhoz két metszlapot kell készíteni, ezek akkor lesznek egyformák, ha az alany és oltóvessző átmérője megegyezik. A metszlapokba nyelvet vágunk, hogy még tökéletesebben összekapcsolódjanak és ne csússzanak szét, majd az illesztést rögzítjük.

Manapság a mikro-szaporítás a legelterjedtebb szaporítási módszer, mert lehetővé teszi a gondosan kiválasztott, jó termőképességű anyanövényből az utódok gyors és nagyszámú előállítását.

 

TÁMRENDSZER ÉS ÜLTETÉSI TÁVOLSÁG

  • Kettős kordon (4,5-5m x 2,5-3m)
  • Kordon (4,5-5m x 2m)
  • Módosított kettős kordon (4,5-5m x 3m)
  • Genovai kettős függöny (4,5-5m x 1-1,25m)
  • Pergola (5m x 4-5m)

Kettős kordon: Szabadon ültetett növények részére alkalmas. A fiatal növények magassága legfeljebb 1,8-2m a minél jobb ágképzés érdekében. Jellemzője, hogy két állandó kordonkar fut egymástól ellentétes irányba a támrendszer központi huzala mentén. A vízszintes huzalokhoz rögzített termőágak évente megújulnak.

A karok nem nyúlhatnak 60-70cm-nél hosszabbra a jó szellőzés érdekében, amely elengedhetetlen az eredményes beporzáshoz.

Egyes kordon: a sűrű ültetvényekhez ajánlott, ahol a növények közötti távolság csupán két méter. Abban tér el a kettős kordontól, hogy itt csak egy állandó kordonkar van. Ennek előnye, hogy a kordonkar hosszú távon termékenyebb marad, mert nem igényel megújító metszést (8-10 év múlva), ami érzékenyebbé teheti a növényeket a fertőzésre, csökkentve a termőképességet.

Módosított kettős kordon: abban tér el a kettős kordontól, hogy itt a termőágakat tartó huzalok 20-30cm alacsonyabban vannak, mint az állandó kordon. A termőág lefelé nyúlik, így nő a nappal szembeni kitettség, jobb termésminőséget eredményezve. Ezeken az ágakon termékenyebbek és hosszabbak a hajtások, ezért az ágak csúcsnövekedése gyakorta lelassul, ami kedvez a jobb szellőző- és fényáteresztő képességnek.

Genovai kettős függöny: a két állandó kordonág a vízszintes huzalokhoz van rögzítve (ellentétben a kettős pergolával). A termőágakat nem rögzítik a támrendszerhez, ezért a nyugalmi állapotban történő metszés gyorsabb, ugyanakkor a lombmetszésnél nagyon körültekintően kell eljárni, és a betakarítás munkaigényesebb.

Pergola: Melegebb éghajlaton ajánlott.

Négy állandó kordonkart alakítanak ki nagyjából két méterre a talajtól, a termőágak megfelelő szögben erednek, kialakítva a kívánt alakú lombozatot. A tartóoszlopokat négyszög vagy háromszög alakban helyezik el. Ezek tartják a vékony huzalokat tartó vastagabb huzalokat. Ezek összessége képezi a növények támrendszerét.

 

METSZÉS

A már termő növények estében két metszési időszakot különböztetünk meg: az egyik a nyugalmi időszakban történik, a másik a nyári vegetációs időszakban. A cél a régebbi, már letermett ágak eltávolítása, hogy helye legyen az egyéves ágaknak. A nyugalmi metszés célja a vegetatív növekedés és a gyümölcsnövekedés egyensúlyának megteremtése (200-250 000 rügy/ha az ideális, a növény korától függően). A zöldmetszés célja a vegetatív- és a gyümölcsnövekedés szabályozása, biztosítani kell a lombtakaró megfelelő szellőzését és fényáteresztő képességét. A nyugalmi metszést 15-20 nappal a lombhullást követően célszerű elvégezni, illetve január végén. Fontos ebben az időszakban elvégezni a metszést, hogy a sebek minél kevesebb nedvet válasszanak ki.

A zöldmetszést kétszer javasolt elvégezni a vegetatív időszakban: először legalább 10 nappal a virágzás előtt. El kell távolítani az erős növekedésű alsó hajtásokat, amelyek a következő év szempontjából hátrányosak. A fő cél a megfelelő szellőzés és beporzás elősegítése. A második metszést júniusban célszerű elvégezni, ekkor azokat a hajtásokat kell eltávolítani, amelyek akadályozhatják a gyümölcsfejlődést.

 

BEPORZÁS

A kivi kétlaki növény. A beporzást elsősorban a környezeti tényezők határozzák meg (relatív páratartalom, szélviszonyok, csapadék, stb.) ezért kiemelt jelentősége van a porzós növények megfelelő elhelyezésének az ültetvényben, a ventillátoroknak és a mesterséges beporzásnak. A virágok nem vonzzák a méheket, ezért csekély a szerepük a beporzásban.

A virágzás időzítése fajtafüggő. Általánosságban elmondható, hogy a virágzás 7-10 napig tart, de a porzós virágoknál 11-16 napig is eltarthat, fajtától és az adott évtől függően. Az oldalsó virágok később nyílnak, mint a középsők. A jó minőségű gyümölcs érdekében a lehető legtöbb magkezdeményt meg kell termékenyíteni (kb. 1500/termős virág). Legalább kétszer annyi pollenszemre van szükség (2-3000 pollenszem), mint amennyi a magkezdemények száma, a kedvező beporzás eléréséhez. A bibék 4-5 napig termékenyek, az ideális hőmérséklet nappal 24-26°C és 10-14°C éjszaka.

 

RITKÍTÁS

A ritkítás a piaci igényeknek legmegfelelőbb jellemzőkkel rendelkező gyümölcsök minél magasabb arányú termesztése érdekében fontos. Minél előbb végezzük el, annál hatékonyabb. A ritkítás két fő időszaka:

  1. virágzás előtt
  2. gyümölcsnövekedés korai szakasza

Az első ritkítás az oldalsó virágok és rügyek eltávolítására szolgál a lapos vagy legyező alakú gyümölcsök elkerülése érdekében. A virágokat könnyebb eltávolítani, mint később a kisméretű gyümölcsöket.

A második ritkítás az első kezelés kiegészítése, ekkor történik a deformált vagy gyenge növekedésű gyümölcsök eltávolítása. A négy gyümölcs/hajtás az ideális.

 

TÁPANYAGELLÁTÁS

A kivi kifejezetten tápanyagigényes növény és rendkívül érzékeny a klorózisra. Két fő tápanyag utánpótlási időszak van: az első a rügyfakadást követő hónap, a második a megtermékenyülést követő időszak. Ha tápanyaghiány lép fel ezekben az időszakokban, az komoly mennyiségi és minőségi romlást eredményezhet.

A megtermékenyítést követő 40-50-ik nap között kiemelten fontos a tápanyag utánpótlás, különös tekintettel a nitrogénre. A tápanyag utánpótlás a növekedés további szakaszaiban is nélkülözhetetlen a kívánt termés elérése érdekében, és ekkor fejlődnek ki a következő szezon gyümölcstartó hajtásai is.

 

Az éves átlagos makroelem felhasználás (kg/ha) gyümölcsfajonként:

Kivi  N: 130-140, P: 15-20, K: 100-120, Ca: 200-235, Mg: 10-12

Alma  N: 90-100, P: 13-20, K: 115-150, Ca:120-135, Mg: 18-21

Körte  N: 70-90, P: 5-10, K: 65-85, Ca: 135-140, Mg: 12-15

Őszibarack  N: 90-150, P: 10-20, K: 100-125, Ca: 110-130, Mg: 21-24

Cseresznye  N: 90-100, P: 10-20, K: 85-100, Ca: 90-95, Mg: 15-18

Citrusfélék  N: 100-180, P: 25-40, K: 90-110, Ca: -, Mg: -

Szőlő  N: 60-100, P: 10-15, K: 65-85, Ca: 40-90, Mg: 9-15

Nitrogén (N), Foszfor (P), Kálium (K), Kalcium (Ca), Magnézium (Mg)

 

ÖNTÖZÉS

A kivi természetes környezete kifejezetten párás a nyári időszakban, a mi éghajlati övünk azonban száraz, ezért a nagy hozam és a jó minőség érdekében bőséges öntözésre van szükség. Az öntözés eloszlása nem egyenletes. A mi klímánkon a gyümölcsnövekedés korai fázisa a csapadékhiányos, magas hőmérsékletű időszakra esik, ezért a szakszerű öntözés alapvető fontosságú: a gyümölcsök 30mm-es átmérője 45mm-re nőhet június közepétől július végére. Az augusztusban kezdődő szüret alatt további 7-10mm-es növekedés következhet be, ami 40%-os térfogat növekedést jelent.

Az öntözővíz mennyisége meghaladhatja a 5000m3/ha értéket.

 

BETAKARÍTÁS

A betakarítás időpontja befolyásolja a tárolhatóságot és a minőséget. A szüret egy ütemben történik, szedéssel. Az ideális szüretelési idő meghatározásához szükséges jellemzők (keménység, szín, savasság, oldható cukortartalom) közül a visszamaradó oldható szárazanyag tartalom a leglényegesebb – 6,5%-os érték alatt a közép-hosszú távú tárolhatósági idő csökken, és a nem megfelelő utóérés miatt nem alakul ki a kívánt íz és aroma.

Az ideális gyümölcshús keménység 5-6 kg/cm2 (penetrométeres mérés).

Olvasnivalók

Ismerkedjünk a japánszilvával!

Sokáig úgy vélték, hogy a japánszilva kizárólag az északi szélesség 45 fokáig...

Tovább

A Drosophila suzukii bemutatása

A Drosophila suzukii az utóbbi évek új kártevőjeként jelent meg Európában, és egyre...

Tovább

A kivi

A kivivel kapcsolatban a legnépszerűbb tévhit, hogy déligyümölcs, így termesztése a mi...

Tovább