A mandula
Pullulo faiskola - 2017-02-08 15:12
Éveken keresztül a mediterrán államok, közülük is Olaszország és Spanyolország uralták a mandulatermesztés piacát. Egyeduralmuk a huszadik század második felében tört meg, a kaliforniai mandulatermesztés előretörésével, és ma már ők uralják a világpiacot.
A termesztett fajták meleg- és fényigényesek, és akárcsak a szőlő, a mandula termeszthetősége is a mediterrán éghajlat északi határáig tejed (az úgynevezett szubmediterrán sávban). Hazánk még éppen beletartozik, a tőlünk északabbra fekvő országok már nem.
Magyarországon csak későn, az ezernyolcszázas évek végén kezdődött a termesztésbe vonása, akkor is azért, mert a filoxéra által kipusztított szőlők helyébe (a barack mellett) nagy számban mandulát is telepítettek. Ekkor alakultak ki a nagyobb mandulások a Budai hegyek vidékén, a Balaton északi partja mentén, Tolnában, Tokaj és Sárospatak környezetében.
Napjainkban féltucatnyi hazai nemesítésű, és rengeteg külföldi fajta áll a termesztők rendelkezésére. Ezen cikk célja nem az egyes fajták bemutatása, inkább általános tudnivalók a mandulatermesztéssel kacérkodók számára.
A MANDULA BOTANIKAI JELLEMZŐi
A mandula a Prunus nemzetséghez tartozik, de sokan az Amygdalus megnevezést használják. A mandulafa elérheti a 8-10m magasságot, de a gyümölcsösökben csak 4-5m magasságig engedik. A termése csonthéjas, a külső terméshéj éréskor megreped. A belső terméshéj fás, és rendszerint egy gyümölcsöt tartalmaz, noha egyes változatoknál kettő is előfordulhat, amit hibának tekintenek. A héj vastagsága alapján háromféle mandula különböztethető meg: kemény, lágy (vagy papírhéjú) és félkemény.
KLÍMA ÉS TALAJ
A korai virágzás és a tavaszi hidegre illetve fagyra való érzékenység miatt a mandulát meleg éghajlat alatt célszerű termeszteni. A virágok 8-10 °C alatt nyílnak és a virágzás 10-15 napig tart. A 12°C alatti hőmérséklet lassítja a pollentömlő növekedését. A köves, homokos, meszes, mély talajban érzi jól magát, ahol az erős és szerteágazó gyökerek szétterülhetnek. A mandula szárazságtűrő és a meszes talajt szereti, a nedves, nagy agyagtartalmú környezetet nem kedveli.
MANDULAFAJTÁK
Magas és állandó hozamot későn virágzó, öntermékeny fajtákkal lehet elérni. A nem öntermékeny fajták esetében több, egy időben virágzó változatot kell telepíteni az ültetvénybe, a magas csírázóképességű pollen érdekében.
A MANDULA ALANYAI
A különböző alanyok alkalmazásával eltérő vízellátottságú, illetve kémiai és fizikai jellemzőkkel rendelkező talajokon is termeszthető mandula. Az alany szaporítása magról vagy vegetatív módon történhet (általában in vitro). A magonc alany (lehet keserű vagy édes mandula) közepes növekedésű, jó termőképességet eredményez és tűri a szárazságnak kitett, meszes talajt. A magról szaporított mandula ellenállóbb a talajban lévő nátriummal és bórral szemben, mint az őszibarack, de érzékenyebb a gyökérbetegségekre.
Az őszibarack alany (Montclar, Missour) erőteljes növekedésű, jó affinitású, korai termést és nagy termőképességet eredményez.
A szilva alany (Penta, Tetra, Adesoto) a nehéz, tuskógombával fertőzött, oxigénhiányos talajviszonyokra alkalmas.
A GF677 (őszibarack x mandula hibrid) az agyag kivételével minden talajtípuson alkalmazható, 13%-ig tűri az aktív meszet, jó affinitású, igen erőteljes növekedésű, korai érést és nagy termőképességet eredményez. Különösen érzékeny a fitoftórás és az agrobaktériumos betegségekre. A Garnem (vörös levelű őszibarack x mandula hibrid) a GF677-hez hasonlóan erős növekedésű és ellenálló a klorózissal és a fonálféreggel szemben.
MANDULAÜLTETVÉNY TELEPÍTÉSE
A munkálatok a mélyebb talajrétegek feltörésével, a kövek eltávolításával, talajegyengetéssel és a megfelelő öntözés kialakításával kezdődik. Új ültetvények esetében a tőtávolság 4-5m x 4-6m, talajtípustól, kitettségtől és talajtermékenységtől függően. Mandula esetében a váza-korona a legelőnyösebb, 3-4 vázággal 70-80cm talajszint feletti magasságban, hogy a törzset rázó adapter kényelmesen elférjen.
TÁPANYAGELLÁTÁS
A talajminta vizsgálatot követően következhet a célirányos tápanyag utánpótlás: 200-250 kg/ha foszfor (P2O5) és kálium (K2O) javasolt. A gyors vegetatív növekedés és a korai termés érdekében 150-200 kg/ha nitrogén kijuttatása ajánlott, az egyes fák közelében. A termő szakaszban célszerű bevizsgálni a leveleket a tápanyag ellátottság ellenőrzése érdekében. A nagy termőképességű fajtákból álló, öntözött ültetvényeken évi 100-120kg/ha nitrogén kijuttatása javasolt (a hatóanyag 2/3-ad részét tél végén és tavasz elején, a maradék 1/3-ad részét nyár végén). Télen célszerű a foszfor (100-120kg P2O5) és a kálium (100-120kg K2O) utánpótlást elvégezni.
TALAJKEZELÉS
A sorokban vegyszeres gyomirtás, a sorok között gépi talajművelés a leghatékonyabb.
METSZÉS
Az oldal- és vízhajtások eltávolításával lehet ritkítani a lombtakarót. Télen célszerű eltávolítani a halott és már nem termő ágakat.
ÖNTÖZÉS
A már termő ültetvény vízigénye függ az alanytól, a talajtípustól és a csapadék mennyiségétől. Átlagosan 2000-3000m3/ha mennyiséggel lehet számolni. Az öntözési időszak május-augusztus.
A MANDULA BETAKARÍTÁSA
A friss fogyasztásra szánt mandulát akkor érdemes betakarítani, amikor már eléri a megfelelő méretet és ízben gazdag. A szárított mandula szüretelési ideje augusztus vége-szeptember. A megfelelő érettséget a gyümölcsök héjának megrepedése jelzi. Amennyiben a talajviszonyok lehetővé teszik, a betakarítás rázógépekkel történik. A mandula hálóba potyog, vagy közvetlenül a megfelelően előkészített talajra hullik (kaszálás, hengerelés), ahonnan speciális szedőgéppel gyűjtik össze. Lejtős területen az ágrázók és gyűjtőhálók együttes használata javasolt. Betakarítást követően a mandulát mintegy 8%-os víztartalomig szárítják, és így tárolják. A hozam 1,2-1,5t/ha körül alakul; a 35-45%-os béltartalom mintegy 0,42/0,52-0,54/0,67 tonnának felel meg. Az öntözött ültetvényeken a hozam elérheti a 2,5t/ha-t is.
KÁRTEVŐK ÉS BETEGSÉGEK
Agrobaktériumos gyökérgolyva (Agrobacterium tumefaciens): a gyökeret támadja meg, csökkenti a növény életképességét és súlyos esetben a fa pusztulását okozhatja.
Fitoftóra fajok (Phytophtora spp.): gyökérrothadást okoznak, lassítják a növekedést és korai elöregedést, valamint levélhullást okoznak, ami a növény pusztulásához vezethet. A rossz vízellátottságú talajokon jellemző. Egyik alany sem ellenálló az összes gombafajta ellen: a szilva alanyok, azok közül is a Marianna 2624 a legellenállóbb.
Levéltetvek: A meleg hőmérséklet kedvez nekik. A fiatal hajtásokon figyelhetők meg, lassítják a növekedést és levéldeformálódást okoznak.
Szklerotínia és monília: a virágok és a hajtások elszáradnak.
Fusicoccum amygdali: a fiatal ágak elszáradnak, mézga jelenik meg a törzsön és az idősebb, nagyobb ágakon.
Monosteria unicostata: az időnként nagy számban megjelenő csipkéspoloskák komoly károkat okozhatnak. Kiszívják a folyadékot a levelekből, amelyek így idő előtt lehullnak.
