A gyümölcsöző kapcsolat

A vezető mandulatermesztő országokban (USA, Törökország, Irán, Spanyolország) erőteljes korszerűsítés jellemzi a kultúrát. A szinte teljesen gépesített technológiához nagy terméshozamra képes fajtákat társítanak, a termesztéstechnológiához és az ökológiai adottságokhoz jól alkalmazkodó alanyokat használnak.

Úgy tűnik, a világ modernebb fele gyorsvonati sebességgel húz el mellettünk, akik a mandulát még mindig „ridegtartásban”, külterjes körülmények között is megélő gyümölcsfajként kezeljük. Kétségtelen, hogy a mandula Magyarországon nem tartozik a jelentősebb gyümölcsök közé. Telepítésére az utóbbi évtizedekben azok gondoltak, akik kedvezőtlen adottságú, főleg dombvidéki területeiket szerették volna hasznosítani olyan gyümölcsfajjal, amely szándékaik szerint nem igényel különösebb ráfordítást, kevés figyelemmel, minimális növényvédelemmel, gépi betakarítással kezelhető.

Nem ritkán olyan „alibi” ültetvények is létesültek, amelyek alig termettek, fenntartásuk egyetlen értelme csak az állami támogatások megszerzése volt.

Természetesen ehhez igazodott a hazai alanyhasználat, hagyományos mandulamagoncokon telepítették az ültetvényeket, igényesebbeknél elő-előfordult a GF 677 mandulabarack alany. Ezzel szemben a korszerű ültetvényekben céltudatosan nemesített, kellő rezisztenciával rendelkező, s nemegyszer akár növekedést mérséklő vagy törpítő alanyok használatára is számos példát találunk. Figyelemre méltó az a tendencia is, hogy elsősorban klónalanyokat használnak, amelyek minden tulajdonságban egyöntetű növényállományt adnak, szaporításuk pedig zömmel in vitro módszerekkel történik.

Rootpac 70® vörös levelű mandulabarack-hibrid in vitro csemetéi

A lehetséges alanyválasztékot alapvetően a fajok közötti kompatibilitás határozza meg. Kézenfekvő és leggyakoribb alany a mandula, hátrányos tulajdonságainak kiküszöbölésére viszont különböző mandulahibridek jelentek meg, amelyek a talajban élő kártevőkkel és kórokozókkal szemben nagyobb védelmet nyújtanak az ültetvények számára.

A különböző szilvafélék (miroba­lán, Marianna-szilva, kökényszilva) szintén jól összeférnek a mandulafajtákkal, és az ellenállóságuk mellett némelyek a nemes fajták növekedését is képesek mérsékelni.

Az utóbbi időben pedig olyan multihibrid alanyok is szerepelnek a kínálatban, amelyek akár jelentős törpítő hatásra is képesek. A következőkben az alanyok fontosabb csoportjainak tulajdonságait elemezzük és hasonlítjuk össze a modern termesztés igényeit szem előtt tartva.

Mandulamagoncok

Évszázadok óta használjuk Magyarországon a mandulamagoncokat, elsősorban a keserűmandulát, noha a magbél ízének nincs jelentősége az alanycsemete-nevelés szempontjából. Az igényesebb faiskolák a ceglédi vírusmentes magtermő ültetvényben telepített édes- (C.431), valamint keserűmandula- (C.446, C.447 és C.449) klónok magját használják, melyek jól csíráznak, csemetéjük pedig kellően kiegyenlített állományt ad a faiskolában. Külföldön nem szelektáltak magtermő klónokat, inkább a termesztett édesmandula-fajták (Atocha, Gar­rigues, Mission, Nonpareil) magoncaival találkozhatunk a faiskolákban.

Gépesített technológiájú, félintenzív mandulaültetvény Spanyolországban

A mandulamagoncok erőteljes karógyökeret fejlesztenek, különösen érzékenyek a gyökérgolyvára, a fitoftórás gyökérnyak-rothadásra, a verticilliumos hervadásra, valamint a nematódákra, vagyis minden olyan kártevőre és kórokozóra, amelyek az intenzív termesztést veszélyeztetik.

Emellett a magas talajvizet, a nedves, kötött talajokat sem kedvelik, viszont jól tűrik a szárazságot, a nyári hőséget és a magas mésztartalmat a talajban. A mandula nehezen fejleszt járulékos gyökereket, így a szakirodalom csak egy fajhoz tartozó klónalanyt említ, ez a fásdugványozással szaporított Garfi®, amelynek az egyöntetű állománya mellett a kevésbé elágazó csemetéje jelent némi előnyt a faiskolában. Próbálkoztak nemes fajták in vitro szaporításával is, de a tapasztalatok szerint az ilyen sajátgyökerű fák terméshozama kisebb.

Őszibarackon

Az őszibarack fajhoz tartozó alanyok jól összeférnek a mandulafajtákkal, de a mandulamagoncok hátrányaihoz még hozzáadódik az őszibarack mészérzékenysége.

Az őszibarackmagoncok valamivel gyengébb növekedésű fákat adnak.

Az utóbbi időben az USA-ban feltűnt egy új magoncalany, a Controler® (anyafája egy Harrow Blood × Okinawa hibrid) amelynek középerős növekedését emelik ki, noha csak olyan alacsony mésztartalmú talajokra ajánlható, ahol az őszibarack is jól érzi magát.

Közeli rokon hibridek

Az utóbbi évtizedekben nagy népszerűségnek örvendenek a mandulabarack-hibridek, amelyeknek két nagy csoportját lehet megkülönböztetni. Az egyik csoportot az őszibarack és a mandula hibridjei képezik, a másik nagyobb csoportot a kínai Dávid-mandula és őszibarack, illetve mandula hibridjei alkotják. Mindkét csoportra jellemző az erős vagy igen erős növekedés, a homogén növényállomány és a mandulát is meghaladó tűrőképesség a szárazságra, magas mésztartalomra, lúgos kémhatású talajokra.

A Replantpac® (Rootpac R) mirobalánés mandulahibrid in vitro csemetéi

Népszerűségüket tovább növeli a talajban fertőző gombabetegségekkel és kártevőkkel (fonálférgek) szembeni rezisztencia vagy tolerancia, és részben ennek is köszönhetően nem érzékenyek a talajuntságra, jól tűrik az újratelepítési körülményeket.

A mandulabarackok közül a mediterrán térségben leginkább elterjedt a francia eredetű GF 677 alany használata, amely akár szélsőséges talajviszonyok között is jól érzi magát. Ezt az alanyt zömmel in vitro szaporítják, a hazai központi törzsültetvényben is megtalálható, de mivel hazai szaporítóbázisa nem alakult ki, a faiskolák külföldről vásárolják. Hazai mandulabarack-hibrid a Pe-Ma (Mezőkomáromi duránci őszibarack × mandula), hajtásdugványozással is jól szaporítható, ennek ellenére nem található a hazai faiskolák kínálatában. Spanyolországban az utóbbi évtizedben megjelent újabb hibridek (IRTA 1®, Adafuel®, Rootpac® 40 és 70) közül az értékelések alapján az IRTA 1® tűnik ígéretesnek, noha az új nemes fajták jelentős különbségeket mutathatnak.

A Dávid-mandula-hibridek közül az USA-ban régóta használatos a fonálféreg-rezisztens Nemaguard, amelyet magról szaporítanak és így is kiegyenlített állományt ad.

A Rootpac 20® (P. besseyi és mandula hibridje) in vitro csemetéi

Hazai nemesítés eredménye a Cadaman® (Avimag), de ezt az alanyt egy francia faiskolával együttműködésben vitték nemzetközi piacra, így mindenütt francia eredetűként kezelik. A Maliga Pál – Nagy Pál páros nemesítői műhelyéből került ki a Pe-Da alany is, amely tulajdonságaiban talán még a Cadamant is felülmúlja, de ezt sem szaporítják itthon. Ilyen hibrid (Prunus persica × P. davidiana) az olasz Barrier® alany is, amelynek további előnye a vöröses levélszín. A spanyol CITA kutatóintézetben viszont a Garfi® mandula klónalanyt keresztezték a vörös levélszínű Nemared Dávid-mandula-hibriddel, ennek az eredménye három klónalany, a Garnem®, a Felinem® és a Monegro®. Közülük a Garnem® már a hazai faiskolai kínálatban is megjelent.

Szilvaalanyok

Az utóbbi évtizedek fejlesztési eredménye az intenzív, nagy tőszámmal telepített, gépesített művelésű és öntözött mandulaültetvények megjelenése Spanyolországban és Kaliforniában. (Lásd Ígéretes újdonságok című cikkünket a Kertészet és Szőlészet 2021/41. számában. A szerk.) Ezekben az ültetvényekben növekedést mérséklő és az öntözést tűrő alanyokra volt szükség, amelyeket a szilvaalanyok között találtak meg.

A mirobalán, a Marianna-szilva, a kökényszilva (Saint Julien) és hibridjeik biztató eredményeket adtak, noha nem mindegyikük törpítő hatású alany.

Üvegházban nevelt Avijor® mandulaoltványok Rootpac 20® alanyon

A mirobalánklónok közül jó alanya a mandulának a meszesebb talajokra is alkalmas Mirobalan 29C. Ide sorolható az utóbbi évtizedben megjelent Rep­lantpac®, egy mirobalán-mandula hib­rid, amely jól tűri a talajuntságot. Az erős növekedésű Marianna-szilvák közül a francia Marianna GF 8-1 mellett ajánlják a virágzást kissé késleltető Marianna 2624-et is. Annak ellenére, hogy a GF 8-1 évtizedek óta szerepel a hazai fajtalistán és fásdugvánnyal is könnyen szaporítható, nem szerepel a magyar faiskolák kínálatában.

Növekedést mérséklő és az öntözött körülményekhez, esetleg a kötött, hideg talajokhoz is alkalmazkodó alanyokat a kökényszilvák (Saint Julien) között találhatunk. Spanyolországban a zaragozai Aula Dei kutatóintézet szelekcióját, az Adesoto 101® alanyt ajánlják ilyen körülmények közé, de hasonlóképpen használható a nálunk már értékelt Saint Julien GF 655/2 is.

Üvegházban nevelt in vitro csemeték szemzése az Agromillora üzemében Spanyolországban

Igazán törpítő alanyt a szilvahibridek között kell keresnünk.

A spanyol Agromillora nemrég dobta piacra a Rootpac® 20 alanyát, amely a homoki meggy (Prunus besseyi) és a mirobalán hibridje. Hasonlóképpen törpe alany a mandula számára a francia Prumi­na P2037, valamint a mirobalán és őszibarack keresztezéséből származó Ishtara®. Ezekre a törpítő alanyokra csak akkor lesz majd szükségünk, ha a komplett gépesített technológiát öntözéssel együtt szeretnénk megvalósítani a mandulatermesztésben.

A választék tehát óriási, az ültetvények intenzitásától, a nemes fajták igényeitől és a termőhelyi viszonyoktól függően megtalálhatjuk a számunkra leginkább megfelelő alanyokat.

A jelenlegi korlátot azonban a hazai faiskolák kínálata jelenti.

Évtizedek óta engedélyezett a GF 677, a Cadaman, a Pe-Da, Pe-Ma, Marianna GF 8-1, St. Julien GF 655/2 alanyok szaporítása, forgalomba hozatala, faiskoláink azonban a sza­porítástechnológia igényessége miatt nem érdeklődnek irántuk. Ezen megfelelő támogatási politikával feltétlenül változtatni kellene.

Dr. Hrotkó Károly

Magyar Mezőgazdaság

2021. 11. 10., szerda, 17:08